A III. Dél-Alföldi Rétesfesztivál zárónapján kiderült, hogy az igazi tésztához jó minőségű liszt és a rétessütő szíve-lelke kell. A liszt mellett langyos vízből és néhány csipetnyi sóból készült tésztát addig kell gyúrni, amíg az el nem válik az edény falától, majd következik a pihentetés. Közben gondoskodni kell arról, hogy ki ne száradjon, ehhez a legjobb, ha olvasztott zsírral kenegetik.
A rétestészta kézi húzásához először az Antikrétes és a Mórahalmi Rétesház csapata látott hozzá, majd amikor a hártyavékonyságú tészta már több mint húsz méter hosszúságú lett, többen a közönség soraiból is bekapcsolódtak a munkába. A rétes végül 30,33 méter hosszúságú lett, és így a homokháti rétessütők több mint hét méterrel túlszárnyalták tavalyi rekordjukat.
A rétes almás-fahéjas, mákos és mákos-egres ízesítésű lett. A „réteskígyót” feldarabolták és a fesztiválon bemutatkozó cégek kemencéiben sütötték ki, így a nézők bő negyedóra elteltével már meg is kóstolhatták a finomságot.
Az elkészült réteseket darabonként száz forintos áron adták el, a befolyt összegből a beteg újszülöttek gyógykezelését segítő Szegedi Gyermekszívek Gyógyulásáért Alapítványt támogatják.
A vendégek a fesztiválon nem csak az óriásrétesből ehettek, több mint hatvanféle rétest kóstolhattak, köztük igazi különlegességeket: csibemájas-rizottós vagy tejfölös-csirkepaprikás rétest, az édes változatból pedig az előző évek nagy kedvenceit, a vörösboros-szilvást, a túrós-áfonyást, illetve a fesztivál meglepetését, az almás-rebarbarás rétest.