A „Mi ez, ha nem szerelem” című tárlat képei nem egy képzőművészeti elemzés tárgyai, hanem csak egy eltűnőben levő világ lenyomatai a festő megfogalmazása szerint. A képek tárgyát a világból kiemelve megnemesíti és úgy tárja elénk. A régi ablakok, a szódásüvegek, petróleum lámpák, régi rádiók, fényképek mind egy letűnt világ képei, a tűnődés és a megnyugvás rajzolatai. Az alkotó felkeresi és rögzíti ezt az ember és a természet alkotta világot.