Az önálló gyülekezet fennállását ünnepelték augusztus 20-án, a templom felszentelésének évfordulóján a bonyhádi evangélikus gyülekezet tagjai. E szép jubileum alkalmából megtartott istentiszteleten Gáncs Péter püspök prédikált, Hevér Beatrix beosztott lelkész és Aradi András esperes vezette a liturgiát. Ezt követően díszközgyűlést tartottak, ahol Krähling Dániel nyugalmazott esperes tartott előadást a gyülekezet elmúlt 200 évéről.

Hallgatósága többek között azt is megtudhatta, hogy a török hódoltság alatt teljesen elnéptelenedett településen 1740-ben jegyezték be az első evangélikus újszülöttet, még katolikus anyakönyvbe. Mivel az akkor pécsi főispán gátolta a nem katolikusok vallásgyakorlását, az országba települő zsidók inkább Bonyhádra költöztek. Nekik dolgoztak elsősorban az első evangélikusok is fuvarosként. Közben az erdőket irtották és termőre fordították. A bonyhádi evangélikusoknak jelentős gyakorlati gondokat is jelentet, hogy nem volt saját gyülekezetük, amit idővel a létszámuk is indokolttá tett.

Amikor 1814-ben kérvényezték a saját gyülekezet megalakítását már 1164 lelket számláltak. Saját templomunk is volt már, amelyet 1800. augusztus 20-án szenteltek fel. A település első lelkészét, Borbély Józsefet 1816. szeptember 1-én iktatták be. Az ő nevéhez köthető a templomi orgona beszerzése, amely ma a szekszárdi evangélikus templomban található. Aktívan részt vett a szabadságharcban, esperes és táblabíra is volt. Szolgálata alatt került az evangélikus gimnázium Sárszentlőrincről Bonyhádra. Halála után, 1871-től Gráf József vette át a gyülekezetet. Szolgálatának derekától lehet a virágkorról beszélni.

Ekkoriban támadt az emberekben igény a bensőségesebb, családiasabb gyülekezeti életre, amit a baptista egyház képviselt, így hamarosan jelentkezett is az elszívó hatása. Gráf püspöki felszólításnak eleget téve engedett az igényeknek, és kisközösségeket, többek között énekkart, nőegyletet hozott létre. Ekkoriban több mint 2400 lelket számláltak és igen jelentős volt a demográfiai gyarapodás is: kétszer annyi születést jegyeztek az anyakönyvbe, mint ahány temetést.